Mostanában sikerült hozzájutnom egy régi könyvhöz: Werner Heisenberg - A rész és az egész - Beszélgetések az atomfizikáról. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, és nem csak azoknak akiket érdekel a fizika. A könyv hű korképet mutat az I. világháború után újjáépülő társadalomról, a fizikusok gondolkodásmódjáról és életviteléről. Nagyon izgalmas vitákat olvashatunk a kor legnagyobbjai közt (pl.: Bohr, Sommerfeld, Einstein). Betekintést nyerhetünk Heisenberg szemén keresztül a modern atom- és kvantumfizika megszületésébe, és az ezt övező problémákba. A könyv nem száraz képletekkel és levezetésekkel tárja elénk a modern fizikát: érdekes filozófiai fejtegetéseken keresztül ismerhetjük meg.

Engem a legjobban a határozatlansági reláció* kapcsán kibontakozott vita fogott meg. Ezt az elvet Einstein élete végéig nem fogadott el, mondván: 

    "Az Úristen nem kockázik!"

Mire Bohr csak ezt felete:

    "De nem is a mi feladatunk, hogy előírjuk az Istennek, hogyan működtesse a világot."

Ezek a mondatok csak tovább erősítették azt a véleményemet, amely már régebben megfogalmazódott bennem:

     Isten maga a véletlen.

* A határozatlansági reláció kimondja, hogy egy test helyét és impulzusát egyszerre tökéletesen pontosan nem, csak bizonyos határokon belül tudjuk megállapítani (amit a planck-állandó határoz meg). Ugyanez érvényes például az energia és az idő esetén is. Ebből következik, hogy egy bizonyos méret alatt már nem tudjuk teljesen pontosan meghatározni a fizikai folyamatokat és eseményeket, hanem csak azok bekövetkezésének valószínűségét.